Ez a kapcsolat az életsikerem. E szerelem, amely lerombolt és felépített; azzá tett, akivé válni vágytam. Nélküle máig abban hinnék, hogy az érzelmek szégyenletesek, nyálasak és divattalanok, gúnnyal elrejtendők. Immár megtéveszthetetlenül tudom, mi az igazán szégyenletes, és sűrűn röstelkedem is azok ehelyett, aki ezt a leckét elhanyagolták.

Annyi mindent mondanék,de nincs semmire szó,
Bár tudnám,hogy ez az élet mire is jó?
Bár tudnám,hogy mért mondunk olyat,amit nem szabad,
Lehetne,de nem akarod mégis kimondod a szavakat.
Utána csak fogod fejed,hogy két szó mit tett veled "csak barátok"
Miközben örökre szívedbe zárod.
És mikor megcsókolnád ,visszafogod vágyad,
Mikor mondanád:Szeretlek-befogod a szádat.
Mikor vele álmodnál riadtan felébredsz
Nem érted magad ezért más sem érthet.
Szemében ott van a dacos mondta,
"Csak barátok" ó hisz épp te mondtad.
Besétáltál a csapdába és nincs hova menned.
Miért kellett kimondani,miért kellett ezt tenned?
Nem csak te vagy szomorú ő sem örül jobban,
Hogy nem lehet soha ott a két karodban.
Lopott tekintet,de látta ő is tudom,
Ennek semmi értelme úgy gondolom.
Egy hete ezen rágódom,
Gondolkodom vagy álmodom?
De mindenütt csak őt látom....
Ez nem szép,hanem rém álom,
Ha hidegen hagy nem zavar egy darabig,
Aztán újra látom és a gondolat a fejembe hasít,
A gondolat a fejembe s az érzés a szívembe.
Ha velem van nem telek be vele.
Zavartan mosolygok épp hogy csak beszélek,
Ha nem ismersz akkor te most nem érted.
És ő sem ismer engem csak a félénk lányt,
Akit helyettem hetente kétszer lát.
Belezúgtam?...Tetszik?...Vagy ez szerelem?
Nem tudom eldönteni mi is ez Istenem!
Kölcsönös vonzalom vagy viszonzatlan szerelem?
Múló vágy csupán vagy kétoldalú gyötrelem?
Kétoldalú?Ő is érzi?Vagy csak én kombinálok?
Mért nem válaszol senki a kérdésekre,miket a levegőbe kiáltok?

Versek;

Szeretlek könnyű kimondani,

Kár,hogy nem tudtad végiggondolni

Mit is mondtál ezzel nekem

S most miattad könnyes mind a két szemem.

Szeretlek,azt hittem tényleg így gondoltad

Hogy őszintén tiszta szívvel mondtad.

De becsaptál rútul aljas módon,

s várom,hogy a holnap enyhülést hozzon.

Szeretlek neked ez semmit nem jelent,

Hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet,

Nem fogtad örökké,ahogy szavaid ígérték

Mik egy naiv lány szívét darabokra törték.

Szeretlek mért mondtad ezt nekem?

Hisz tudtad,hogy nem leszel sokáig velem.

Tudtad,hogy hazugság mit suttog ajkad,

S egy cseppnyi megbánást sem látok rajtad.

Szeretlek,ezzel a szóval boldoggá tettél,

De nem tudtam ,hogy immár hazug ember lettél,

Hittem,hogy életem szép lesz veled,

De csak keserűségemet köszönhetem neked.

Szeretlek bíztam benne,hogy így is marad,

De a szemed máson gyorsan megakadt.

S engem,mint egy egyszerű játékot eldobtál,

Hogy mit okoztál ezzel?Bele sem gondoltál...

A sors kezében..

A sors kezében

Fekete csuklyában jött a halál
S kezében éles kaszával járkál
Kellemetlen dögszag áramlott a levegőben
Hullák keseregve nyögtek a temetőkben.

Ruhája alatt a csontok szürkésnek látszódtak
Arcáról a hús, s bőr szétmállottak
Fekete listáján az én nevem állt
Megfogta kezem, s testem halottá vált.

Menekülő lelkem könnyedén elfogta
"Üdv a halálban!", mosolyogva mondta.
Elsötétedett körülöttünk minden
Jobb lett volna bízni a hitben.

A pokol bugyrára került lelkem
S kínzó fájdalom tört elő bennem
Időtlen időkig fogok itt szenvedni
S lelki békém sosem fogom meglelni...

Péntek,szombat..röviden

Nagyon szar és unalmas ez a két nap az biztos...
Pénteken haza mentem suliból és neteztem egész nap.Úgy volt hogy eljön Jani hozzánk mert megy majd Szecsőre és nem találkozunk csak vasárnap,de hát nem jött...
Már alapból ez miatt is nagyon rossz hangulatban voltam..Meg az is rá tett egy két lapáttal hogy szétuntam a fejemet,haveri társaságom ment ki városba engem elfelejtettek elhívni,,vagy legalább is nem akartak..
Aztán beszéltem Zsófival és mondta h találkozott Janival az egyik utcába ...2 csajjal volt..de kérdezett engem és valószínűleg osztálytársai lehettek.De hát akkor is..Este meg aztán Ducó kihívott városba(aminek örültem,hogy legalább neki eszébe jutottam,aztán Dóri is szólt)
de anyával sikeresen összevesztem és kijelentette h nem mehetek sehova:@
Na már csak ez kellett...
Majd egy kisidő után mikor kitomboltam magam..rámírt msnen Dávid h beszélt Janival és menjünk át Szecsőre hozzá..megbeszéltem anyával,meg minden..
Szombaton..vagyis ma..kimentem az állomásra a megbeszélt időpontra.Dávid már ott várt rám.Elmentünk cigit venni megvettük a jegyeket és vártuk a vonatot,ami elrepíthetett volna minket Szerelmemhez:)
Mondtam Dávidnak h előtte még hívja fel h minden rendbe legyen,erre mondja h ne menjünk mert Gödöllőn van foci meccsen.:S
Na erre kicsit ideges lettem,de legalább üzent h nagyon szeret és hogy vasárnap eljön.
Így hát eljöttünk Dóriékhoz..és azóta itt töltjük az időnket.:)
Többiek épp kint pókereznek én pedig írok nektek.

A továbbiakat majd csak később..

Részlet,egy lány utolsó telefonbeszélgetéséből az édesanyjával.

..Elmentem egy buliba anyu,s emlékszem a szavaidra megkértél,hogy ne rúgjak be,így nem ittam semmit,Büszke voltam,ahogyan ezt azelőtt megmondtad.Nem ittam alkoholt vezetés előtt Anyu, a többiek gúnyolódtak is.Tudtam,hogy neked igazad volt és.hogy neked mindig igazad van.A buli lassan véget ért és mindenki haza indult...Ahogy az autóhoz léptem tudtam,hogy épségben haza fogok érni:nevelésed Alapján felelősség teljesen és büszkén.Lassan mentem és bekanyarodtam egy kis utcába.De a másik sofőr frontálisan belém hajtott.Ahogy fekszem itt a járdán anyu hallom a rendőröket,hogy a másik sofőr ivott.És most én vagyok az akinek ezért fizetnie kell.Itt fekszem, haldoklom!!ANYU KÉRLEK SIESS!!!Hogy történhet ez velem?Az életem kipukkan,mint egy lufi.Körülöttem minden tiszta vér anyu,legtöbb az én vérem.Hallom az orvos azt mondja,hogy már nem tud segíteni rajtam.Csak azt akarom mondani,esküszöm tényleg nem ittam!A többiek voltak akik ittak.A másik sofőr is ilyen buliba volt mint én.Egyetlen a különbség:ő volt az aki részeg volt,én vagyok az aki most meghal!!MÉRT isznak az emberek anyu?Erős fájdalmaim vannak,mint a kés szúrás olyan erősek.A férfi aki belém jött itt szaladgál,én itt fekszem s haldoklom!Ő meg csak néz rám hülyén.
Mondd meg a bátyámnak,hogy ne sírjon Anyu.És mondd meg apunak,hogy legyen most bátor.Ha majd a mennyországba leszek Anyu írasd a sírkövemre:"Apja lánya".
Valaki mondhatta volna neki,hogy ne igyon,ha vezet.Ha mondta volna neki valaki most nem kellene meghalnom.Már alig kapok levegőt,nagyon félek.Kérlek ne sírj miattam anyu!Mindig ott voltál mikor szükségem volt rád.Mielőtt elmegyek van egy kérdésem:NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN,MÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNOM?

Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán,mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány.Moziból igyekeztek haza éppen már átölelkezve kéz a kézben.Eltelt egy év,mint a pillanat,gyakran adtak egymásnak forró csókokat.A lány a fiút nem vette komolyan,ezért a fiú szívében örök félelem van.Attól fél,hogy elveszti a lányt,kit úgy kíván,s szíve úgy imád.Beteljesült a sorsa egy ködös délután,mikor mást ölelgetett az a szép lány.Az egész teste lángolt, s arca piroslott,odament a lányhoz vígan köszöntötte, senki sem tudta ez az utolsó beszéde.Mikor hazaért lerogyott a székre,egy lapot vett elő s ezt írni kezdte:

"azt hittem szerettél egyetlen virágom,te voltál mindenem ezen a világon ,de te már nem vagy könnyen másé lettél,szerencsétlen vagyok s az ilyen minek él?Meghalok inkább,mert nem bírom már,a két ölelő karod más fiúra vár.Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg,te a világon maradsz én elmegyek.Az én szívem téged soha nem feledett.Gondolj rám néha ki téged szeretett.Szeretlek most is bár nem sokáig élek!Mire olvasod ezt nem lesz bennem lélek!"

Mikor ezt írta borítékba tette,örült a mának s a múltat feledte.Boldogan ment a sírba pedig tudta hogy nem jön vissza.A fiú egész közel ment a folyópartra,s belevetette magát a zúgó habokba.Megkapta lány a fájdalmas levelet, s hullatott érte fájó könnyeket.Elment a partra s könnye csorgott,felidézte magában a sok szép csókot.Átgondolta a régi szép időket,mikor szíve egy fiúért égett.Nem tétovázott a folyóba ugrott,s lelke a mennybe szállt.

Történetük véget ért egy ködös májusi éjszakán,hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány!

Szerelmes történet(ek)...

E-történet két fiatalról szól,egy szerelmes párról.

Ők egy házibuliban ismerkedtek meg két évvel ezelőtt,mikor először meglátták egymást érezték h egymásnak teremtették őket.Nagyon boldogok voltak és soha nem veszekedtek,mintha csak kizárták volna a külvilágot és magukkal,kettőjükkel törődtek volna.Belátták,hogy mindenkinek vannak hibáik.

A fiút Péternek, a lányt Erikának hívták.

Egyszer csak Péternek elkellett utaznia egy táborba,alig volt szíve itt hagyni szerelmét, de megbeszélték amint hazaér találkoznak.

Egy hét múlva Peti épp jött haza,de érzései már nem voltak a régiek,

Megismerkedett egy másik lánnyal és úgy érzete h Erika már nem a régi és egy új kapcsolatot szeretne.

A vonat egyre közelebb ért Budapesthez és nem tudja h mondja el Erikának mert ő várt rá az állomáson.A vonat szép lassan beért a pályaudvarra..összeszedte gondolatait és leszállt a vonatról.

A lány egyből a nyakába ugrott és megcsókolta,Peti viszonozta ezt,bár tudta h szíve nem ezt akarja..

A kínos csend után Erika szólalt meg:

-Olyan nehéz volt ez az egy hét nélküled és még csak hívni sem hívtál...

Peti kimagyarázta magát és nagy nehezen elindultak haza..Erikáék háza előtt megálltak elbúcsúzni..és Peti rávette magát h elmondja mit is érez.

-Erika most őszinte leszek veled,mikor elmentem nagyon szerettelek,de megismerkedtem egy másik lánnyal és úgy érzem ,h megváltoztak az érzéseim,azt hiszem ez a kapcsolat már nem lesz a régi...

Szóval azért hívtál ide h ezt elmondd?

-Hidd el két hete még nem is sejtettem,,Ha csallak te is csalj,hisz ez játék csupán mert az életben egyet lehet igazán szeretni,ű

-Ó,ez pompás legyek boldog mert egy játékot elvesztettem?Képes voltál odaadni egy kalandért?Azt hiszem megyek is...ennek így nincs értelme..

-Ne Erika ne menj el..

-Mért ne?Hallgassam az élményeidet?Kösz nem kérek belőle...

Peti már csak az ajtó csapásra lett figyelmes..Elkezdett gondolkodni h mi lesz vele Erika nélkül?..Hisz azt a másik lányt még nem is szereti...ekkor döbbent rá mit is tett..de nem ment Erikához..már csak a büszkesége miatt sem..

Már egy hete nem beszéltek mikor egy levelet hozott fel neki az édesanyja..a feladó Erika volt.

Kedves Péter!

Elmentél tőlem és én hagytam hogy menj csak el,hiába lett volna minden ki menni akar,mennie kell.Mosolygott az arcom de mögé senki sem néz, játszom a közömbös embert és látom milyen nehéz..Elmegyünk egymás mellett..én az utca sarkáig még vidám vagyok.de ha elfordulok arcomon egy könnycseppet szétmorzsolok.Ha valaki kérdezni tőlem mit jelent ez?Egy pillanatra zavarba jönnék és nemtudnék felelni hirtelen..csak egy elmúlt szerelem...S nem venné észre rajtam senki sem,hogy könnyes lett a szemem.Ha azt kérdezné tőlem valaki mit jelentesz nekem?..csak büszkeségből azt felelném,semmit csupán az életemet...Látod ennyi az egész menj és vissza se nézz..Vedd kezedbe ki elragadt tőlem.s tudd meg, nekem ez szomorú lecke volt..Még mindig szeretlek!!

Erika

Ez állt a levélben..mikor Peti elolvasta könnycseppek gördültek ki a szemeiből..

Egyből felöltözött és rohant Erikához..de az anyja nyitott ajtót..és közölte h Erika kórházban van elütötte egy autó..

Azt sem tudta mit tegyen szíve darabokra tört..hisz tudta miatta volt...

Kórház előtt megpillantotta egyik közös barátjukat..aki sírva mondta neki h lábait elvesztette..

A következő percben rohant fel az emeletre..A kórház zengett sietős lépteitől...

Erika ott feküdt az ágyban halál sápadtan feje bekötve,éppen aludt..Péter megfogta kezét..Erika felpillantott és meglátta a fölötte álló fiút..

-Peti hát mégis eljöttél??-szólalt meg gyengéd fáradt hangon.

-Maradj nyugodtan..soha többé nem hagylak el..

Látod te elakartál menni és el is mentél,én nem akarok mégis el kell mennem..

-Ne mondj ilyeneket,akit én így szeretek nem mehet csak így el...

Egy ideig még beszélgettek,de egyszer Erika nem válaszolt vissza..Peti azt hitte elaludt.

Így ő is lepihent egy kicsit...szerelme mellé...Mikor felébredt érezte h egy kihűlt testet szorongat...Kezében egy cédulát szorongatott amiben ez állt:

-Kijössz majd a temetőbe sírfejemet megnézni?Sírom felett két pacsírta zengi,itt nyugszik ki csak boldog akart lenni!

Peti nem bírta elhinni h ez történt..élete pillanatok alatt összeomlott..és odaállt az ablakhoz..könnyes szemekkel és összetört szívvel..

Mire a nővér bejött a fiú már az életével küszködött...Nem lehetett megmenteni.ő is meghalt.

Meghalt az azért a lányért kit eldobott s a saját életénél is jobban szeretett..

Mielőtt lépsz gondold meg lépted mert visszalépni már nem mindig lehet.

Vers.

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét.

A fiú mindig vele volt.
Mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki hozott neki egy szem párt.

Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak.

A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta.
Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:

'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak. "

Erről a véleményem..."a szerelem olyan, mint egy kád forró víz,elmerülsz benne atán szép lassan kihül.."

Csak egy vélemény..

Én igazából nem értem az embereket....mért van az ,h meglátnak valakit az utcán és egyből Úristen!!?Mindenki olyan,amilyen..Ezt választotta ezt szereti így érzi jól magát akkor ez mért fáj az embereknek??
Manapság annyi fajta stílus létezik...Dark,Goth,Emo,Rapp,Retro,Disco..és még sorolhatnám.
Mért nem lehet ezt így elfogadni??
Mindenkinek kialakult a saját személyisége és ezt ő alakítja hisz az ő élete,azért mert valaaki nem úgy néz ki pl. ahogy te vagy ahogy neked tetszik azt nem kell egyből elítélni,hisz az csak egy külső.Nemtudod és nem ismered a személyiségét ami belülről fakad.
Igaz a külső valahol megmutatja h kiis vagy, vagy hogy mi érdekel,de akkor sem biztos h az vagy akinek látszol.
Lehetsz te kevésbé szép,de belülről egy imádni való ember,vagy épp fordítva kivülről gyönyörű belülről pedig egy utolsó szemét.
Ismerek olyan embereket(de itt inkább nem mondok neveket..)..akiktől kivülről szinte megijedsz,,de belül olyan "angyalok":)akiket ha elveszítenék belehalnék...
Szóval ne a külső alapján ítéljünk,hisz nem látunk bele az emberbe...


Erről meg mindenki gondoljon amit akar.aki tudja értékelni az ugyis fogja akinek meg nem tetszik az meg bassza meg.

Egy keveset az életemről.

(Nem a képességeink mutatják meg h kik vagyunk,hanem a döntéseink)

Nem sok dologra emlékszem a gyerek koromról minden homályos.Szentmártonkátán laktunk és azt tudom h apa az egész család életét tönkretette, főleg anyáét.15 éves volt anya apa meg 26 mikor megismerkedtek, de lehet h nem kellett volna...de még mai napig sem tudom teljesen h mi volt az oka de anya rá volt kényszerülve, h ezt tegye mert a szülei alkoholisták voltak ez miatt egy évet intézetben is töltött.De élete egyik legrosszab döntése volt h feleségül ment apához.16 évesen megszülte báttyámat.18 évesen pedig nővéremet.De az élete romokban hevert.Hisz még gyerek volt ő is, egy alkoholista férjel.Megtapasztalata mind azt a rosszat amit csak egy ember átélhet.Nemcsak h a gyerekkora is szörnyű volt de még így sem lehetett boldog.Ami jó dolog volt az életében az h született 2 gyönyörű gyereke, miattuk mindent megtett és minden keresztül ment,csak ők legyenek vele.Eltűrte a mindennnapos veszekedéseket és azt is h apa napi rendszerességgel megverte, olyan szinten h az látható volt.De ő csak tűrte, mert nem magát ha nem a gyerekeit nézte.Elmenekülni sem tudott hisz hova ment volna két kisgyerekkel pénz nélkül?!De egyszer megtörtént a baj, nem bírta tovább és életét elakarta dobni.Gyógyszerekhez nyúlt, de az orvosok megmentették,az utolsó pillantban.De ez sem hozta meg apa eszét csak folytatta...
Évek mulva megyszülettem én,egy szőke, kék szemű, szeplős kislány, aki sejteni sem sejthette h hova csöppent.Már csak a kinézetem miatt sem voltam apa kedvence, mert egy kicsit sem hasonlítottam rá.Ebből felmerült h nem is az ő gyereke vagyok.4éves voltam mikor elköltöztünk és Nagykátára jöttünk.Egyre csak nőttem és láttam h mi van körülöttem,apa leszokott az alkoholról, de a veszekedések nem szűntek meg.Én is csak egyre nagyobb lettem és mindent felfogtam magam körül.Úgy éltük az életünket h minden nap remegéssel töltött el ha haza kellett jönnöm az iskolából.És a legfádalmasabb az h láttam azt h anya mennyire nagyon szenved és h innen már nincs visszaút.Az életünk rémálommá vált,nem tudtunk előle menekülni sehova.10évesen végignézni h sehol nincs kiút és kikell bírni elég nehéz volt.
Körübelül 10éves lehettem mikor egy hatalmas veszekedésük után másnap amikor felébredtem csak annyit láttam h mindenki szomorú és anya megint sír.Felsem fogtam h mi van már megint mi történt.De azt a pillanatot soha nem felejtem el amikor anya kihívott a szobából, és sírva megölelt és annyit mondott, h nagyon szeretlek és akármi is történjék mindig is szeretni foglak!Akkor már éreztem h valami történni fog.Sírva bementem a szobába és magamba fordultam, nem értettem semmit.Egy kis idő után kimentem a szobából leültem a nappaliba és csak anyát figyeltem.Egyszer csak ment be a szobába és összesett.A rémülettől szólni sem bírtam.Beszaladtam hozzá de hiába szólítgattam nem jött válasz.Sírva kiabáltam nővéremnek h jöjjön gyorsan.Felhívtam a mentőket még ő vele volt, h jöjjenek ki mert anya rosszul lett, de akkor még nem tudtam mitől..Végül kiderült.Gyógyszerek.

(Méghozzá az a bizonyos Xanax és Rexetin..stb...Ami emberek életét legalábbis gyerekkorát tette tönkre.ha nem is tönkre,de egy olyan nyomot és egy olyan emléket amit soha nemfogok kitörölni és ha akarnák se tudnám)

Megakarta ölni magát..nagyon dühös voltam rá hogy,h lehet ilyen h képes lett volna itt hagyni minket.Kiért a mentő és csak pörögtek körülöttem az események.Végig néztem ahogy kimossák a gyomrát és h mennyire szenved,aztán pedig csak elviszik és még elköszönni sem tudtam tőle,hisz még félig ájult volt.2hétig nem is láttam, de utána haza jött.
És kezdődött minden előröl, ami megint ugyan ide vezetett.A látvány amikor másodjára is elvitték méghozzá ájultan tolókocsiba,örökre bennem marad.

Megint bevitték a Ceglédi korházba és mivel akkor nemtudták betenni rendes pcihiátriai osztályra bevittték a zártosztályra.Kegyetlen dolgokat élt át azalatt a 2nap alatt..végignézte h az embereket a hajuknál fogva húzzák a földön..és saját *arukat kenik a falra...Végül át tették egy kevésbé ilyen helyre..végül onnan is haza engedték.(Ebből is látszikk h ez nem játék dolog...)

Aztán többször előfordult h nem gyógyszerezte be magát de nem egyszer orvost kellett hívni hozzá mert az idegességtől rosszul lett.És nem sok kellett az epilepsziához.Mindezt gyerekként végignézni és átélni,nem kívánom senkinek.
Aztán teltek a napok meg hónapok,és anya átköltözött a mi szobánkba mert már nem bírta apával, és egyik nap reggel apa elment itthonról.Nem szólt h hova megy de nem volt otthon egész nap,anya mondta h rossz előérzete van,de nem tudtuk h mi lesz.Kb 11-12 éves voltam akkor.Aznap este még haza jött...egy autoval és bejelentette h elköltözik.Bennem az nap minden összetört de valahol örültem h talán most minden másképp lesz,összepakolta a dolgait még talán segítettünk is neki.Anya csak sírt kint a teraszon,még akkor is sírt pedig örülnie kellett volna.Apa odamnet Anikónénihez megölelte adott neki 2puszit és beült az autóba és elment.Darabokra hullott bennem minden,minden,mind azért mert még annyit sem mondott nekünk h sziasztok.3 hónapig nem is hallottam felőle.

Mikor egyszer csak megjelent h elvisz vásárolni az új barátnőjével.Utána 2 évig foglalkozott velünk.Sokat voltam vele és teljesen más volt mint itthon.Ugy gondoltam h végre van egy apukám.Olyan érzés volt amit előtte sosem éreztem:apai szeretet.!?Amikor vele voltam mindig nevettünk, mintha nem is ő lett volna.De ez egyszer csak elmult,nem hívott nem keresett többé,csak nagyon nagyon ritkán.Lassan 16 éves vagyok és 11hónapja még látni sem láttam,eltünt az az apa akit végre megkaptam,és most megint elveszítettem, már másodjára.De próbálok nem gondolni rá és ugy tenni h nincs rá szükségem, de valahol tudom h igen is van.De nem tekintem már őt apának..hisz nem az..ilyen lenne egy apa??mert akkor inkább nincs szükségem rá)Sajnálom őt mert elveszített maga körül mindent és mindenkit, visszaszokott a alkoholra és innenn már nincs visszaút.Tönkre tette magát..már szinte alig élhet...bárnemzudom.De mindezt magának köszönheti,hisz eldobott minket a családját.És amikor arra gondolok h egyedül tölti a Karácsonyt és nincs neki főzve nincs ajándéka nincs semmije és senkije, akkor én is összetörök.De nem tudok rajta már segíteni és ugy érzem h ez nem is az én feladatatom.DE akkor is ott van bennem az érzés h Úristen mit tett magával?Ez neki így jó?..De én nem hiszem,de akkor mért nem tesz ellene? Ezt ő csinálta és még mai napig sem,értem h mit gondolt h neki ez joo lesz?Hát már mindegy,a mi életünket és az övét is tönkre tette, valahol lehet miis hibáztunk de legfőképp ő,a legnagyobbat pedig ott hibázott, amikor elmenekült, megfutamodott és itt hagyott minket.Az helyett h szembe nézett volna a problémákkal és próbált volna megváltozni, de nem.Neki ez így egyszerűbb volt,de már késő ezen siránkozni hisz nincs visszaút...
De most sem jó, mert anyával nem értjük meg egymást és tudom h főként ebben én vagyok a hibás.De remélem egyszer minden jó lesz és végre boldogok leszünk.Mert már ideje lenne h végre mindenki boldog legyen ebben a családban.Nagyon sok rossz dolgot éltem át énis és mindenki más is.Az itthoni dolgok mellett eltörpülnek azok amiket még az élet elénk állítot mint egy plusz akadályt amit vagy túlvészelsz vagy elveszel.Ilyenek például az iskolai, szerelmi, és baráti csalódások is.Voltak olyan pillanatok,amikor nagyon összeomlottam és az előttem lévő példák alapján gyógyszerhez nyúltam(nyúlok),pedig énis tudom h ez nem old meg semmit..de néha úgy érzem h már mindegy....Ezen kívül vannak még vagy voltak még rossz pillanataim, mikor egyszerűen a feszültséget nem bírtam,bírom levezetni csakis magamon,ilyenkor nem látok nem hallok és előkerülnek a pengék,és a szétvert falak.Voltam egyszer pchiológusnál is,de csak egyszer.Tudom h nagyon sok mindent énis elrontottam de ezeket már nem tudom visszacsinálni.Az fáj a legjobban h tudom h mi volt régen, milyen volt az eddigi életem, de én nem h azért küzdenék h vigyem valamire és h megjavuljon és jobb legyen az életem, ahelyett inkább csal elrontok mindent.

Az h én még mindig itt vagyok annak az az oka, h a barátaim itt vannak nekem és a szerelmem is:)Amit nagyon köszönök nekik.

Lehet valaki ennél sokall rosszab dolgokat élt át,de nekem ezek is elegek voltak ahhoz h kiaalakuljanak bennem olyan dolgok amik nem normálisak..egyszerűen nem látom értelmét az életnek..mindenhol csak a gondok vesznek körül..de amíg itt vannak nekem akiket szeretek,addig megpróbálok a legjobban cselekedni...

Mondj nemet a drogokra,mondj igent az életre???

A drog kultúra:

A drogok a múlt század közepe óta kultúránk részét képezik, és az 1960-as években a zene és a média népszerüsítette.Ma már a társadalom minden részét támadják.A probléma rendkívül sokakat érint- a főiskolás tanulótol kezdve, aki három teljes napig táncol extasy vagy metanfetamin táplálta révületben, a ritalinfüggő(metilfenidát-függő)iskolás gyerekig;az anyától,aki egy napot sem bír ki a depresszió elleni gyógyszere nélkül, a kokain függő vállalat kezelőig.
A becslés szerint nemzetközileg mintegy 200millió ember fogyaszt illegális drogokat.

" a célom az életben nem az volt ,hogy éljek hanem,hogy pörögjek.Beleestem egy lefelé menő spirálba,mely afelé a pont felé húzott, ahonnan már nincs visszatérés.Az évek során kipróbáltam a kokaint,marihuánát és az alkholt,attóla tévhittől vezérelve,hogy ez majd lehetővé teszi nekekm a problémáimtól való menekülést.De ettől csak rosszabra fordultak a dolgok.Megvolt mindenem jó munkahely,pénz,szerető család...belül mégis üresnek éreztem magam.Mintha semmim se lett volna.Húsz év után még mindig azt mondom magamnak,hogy ez lesz az utolsó alkalom,és aztán leállok.Soha nem sikerült.Még olyan pillanatok is voltak,amikor azt gondoltam ,feladom az életem."

..névtelen..."

Mért fogyasztanak az emberek drogokat?

-hogy beilleszkedjenek
-hogy elmeneküljenek vagy lazítsanak
-unatkoznak
-olyanok lesznek tőle mintha felnőttek lennének
-hogy lázadjanak
-hogy kísérletezzenek

Különféle drogok:
-alkohol
-Cannabis(Marihuána,Hasis)..ismertebb nevén:fű
-Inhalánsok
-Extasy
-Kokain és crack kokain
-Gyerekkokain(Ritalin)
-Kristály-Meth és a Metanfetaminok
-Heroin
-LSD
-Oxikodon


Ha valakit érdekelnek a részletek akkor szóljon és máris fennt lesznek..