Vers.

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét.

A fiú mindig vele volt.
Mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki hozott neki egy szem párt.

Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak.

A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta.
Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:

'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak. "

Erről a véleményem..."a szerelem olyan, mint egy kád forró víz,elmerülsz benne atán szép lassan kihül.."