Annyi mindent mondanék,de nincs semmire szó,
Bár tudnám,hogy ez az élet mire is jó?
Bár tudnám,hogy mért mondunk olyat,amit nem szabad,
Lehetne,de nem akarod mégis kimondod a szavakat.
Utána csak fogod fejed,hogy két szó mit tett veled "csak barátok"
Miközben örökre szívedbe zárod.
És mikor megcsókolnád ,visszafogod vágyad,
Mikor mondanád:Szeretlek-befogod a szádat.
Mikor vele álmodnál riadtan felébredsz
Nem érted magad ezért más sem érthet.
Szemében ott van a dacos mondta,
"Csak barátok" ó hisz épp te mondtad.
Besétáltál a csapdába és nincs hova menned.
Miért kellett kimondani,miért kellett ezt tenned?
Nem csak te vagy szomorú ő sem örül jobban,
Hogy nem lehet soha ott a két karodban.
Lopott tekintet,de látta ő is tudom,
Ennek semmi értelme úgy gondolom.
Egy hete ezen rágódom,
Gondolkodom vagy álmodom?
De mindenütt csak őt látom....
Ez nem szép,hanem rém álom,
Ha hidegen hagy nem zavar egy darabig,
Aztán újra látom és a gondolat a fejembe hasít,
A gondolat a fejembe s az érzés a szívembe.
Ha velem van nem telek be vele.
Zavartan mosolygok épp hogy csak beszélek,
Ha nem ismersz akkor te most nem érted.
És ő sem ismer engem csak a félénk lányt,
Akit helyettem hetente kétszer lát.
Belezúgtam?...Tetszik?...Vagy ez szerelem?
Nem tudom eldönteni mi is ez Istenem!
Kölcsönös vonzalom vagy viszonzatlan szerelem?
Múló vágy csupán vagy kétoldalú gyötrelem?
Kétoldalú?Ő is érzi?Vagy csak én kombinálok?
Mért nem válaszol senki a kérdésekre,miket a levegőbe kiáltok?